Szent Miklós ajándékozási hagyományát a 13. században Hollandia terjesztette el Európa déli és középső részén. A reformáció idején, a 16-17. században a protestánsok az ajándékhozót átnevezték Jézuskára, az ajándékozás idejét pedig december 6-ról áthelyezték karácsonyra.

Egy másik legenda szerint az ajándékozási szokást Luther Mártonnak köszönhetjük, aki emlékezetesebbé szerette volna tenni a gyermekek számára a jászolban fekvő Kisjézus ünnepét. Eleinte csak olyan apró ajándékokat kaptak, mint alma, dió, pénzérme. Játékokhoz akkoriban nagyon ritkán jutottak az emberek, csak vándorkereskedők által kerültek a házakhoz.

Egy harmadik történet az ókori Rómába vezet a Jézus előtti időkre, amikor bevezették a Szaturnália ünnepét. Különböző ünnepeket, versenyeket, maskarás felvonulásokat rendeztek ez alkalomból és a szolgákat megajándékozták.

Ma már kicsit könnyebben jutunk játékokhoz, mint az előző századokban. Gyerekek esetében némileg könnyebb dolgunk van, hiszen játék mindig, minden mennyiségben, formában és színben, éjjel és nappal jöhet. De akár egy új hátizsák, iskolatáska vagy egy menő tolltartó is lehet a srácok kedvence.

Katt ide! Katt ide! Katt ide!

Felnőttek esetében kicsit bonyolultabb a választás. Még szerencse, hogy pont ilyenkor van naptárszezon, térdig gázolunk a vegyes ajándéktárgyakban, a minőségi írószerekben, számítástechnikai és telefon kütyükben, papíráruban vagy háztartási eszközökben és ezernyi más olyan cuccban, amire nem is gondolnánk ilyenkor.

 Katt ide! Katt ide! Katt ide! Katt ide! Katt ide!

Érdemes megfontolni mind gyermekeink, mind felnőtt szeretteink esetén, hogy a saját kezünkkel készített ajándékkal semmi se veszi fel a versenyt. Ott van tehát a kreatív termékek bőséges kínálata, amelyek nem csak barkácsolásra inspirálnak, de egy részük önmagában is alkalmas örömmel fogadott ajándéknak.