Születünk, majd meghalunk. A két jeles esemény közti néhány évtizedes életünket körülöleli, bebagyulálja, át és átszövi sok ezernyi papírtermék. Sőt! Már születésünk előtt, anyánk az egészségügyben papírok garmadáját kapja. Majd halálunk után nyomaink többnyire ilyen-olyan papírokon maradnak fenn egy darabig.

Nem volt ez így mindig. Az emberiség történetéhez képest csak röpke ötezer éve készültek az ókori Egyiptomban az első, a névadásért is felelős, a papirusz nádból készülő, papírszerű termékek. Az ipari típusú gyártás és felhasználás természetesen az időszámításunk előtti Kínából indult. I.sz. 105. évből származik az első feljegyzés, melyben egy kínai hivatalnok elfogadhatónak ítéli a papíron benyújtott beadványokat. Később a selyemút menti Szamarkand városában, már a Hétszázas években gyárat alapítottak, amit az arabok, hódításaik során nem leromboltak, hanem a technikát elsajátítva, az ismert világban elterjesztettek.

Hazánkban az első papírmalmok valószínűleg a 16. században keletkeztek. E dátumok persze némileg bizonytalanok: Lőcse (1520-as évek; de 1530-ban leégett), Brassó (1543, vagy 1539-ben Honter Jánosé), Bártfa (1548), Kolozsvár (1550 vagy 1563), Nagyszeben (1573, vagy 1555-ben a Jörg nevű papírkészítőé) és Lipótszentmihály (1596).  A papír gyártásának technikája sok évszázadon keresztül változatlan maradt, de a 18. század elején megjelent egy termelékenyebb papírmalom, az ún. hollandi malom, amit Hollandiában találták fel. A második nagy áttörés 1799-ben történt, amikor egy papírgyári munkás, Louis Robert feltalálta a síkszitás papírgépet.

A papírgyártás egészen a 19. századig meglehetősen körülményes és drága maradt, egészen addig, míg a papír előállítására el nem kezdték használni a gőzhajtású papírmalmot, melyben fából is elő tudták állítani a papírgyártáshoz szükséges rostokat. Az 1871-ben megjelent Vasárnapi Újság így számolt be erről az újításról: „Dublin mellett egy kereskedő oly módszert talált fel, melynek segélyével fából papírt készít. A fa egészen rostokká romboltatik és egy 200 l. légnyomású gőzkatlanba helyeztetik, a honnan, mint sárgás kásanemü folyadék kerül ki. Ebből készül a papír. Mondják, hogy az ily módon elkészült papír ép oly jó, mint a rongyból készült.”

Azóta persze elképesztő nagyot fejlődött a technológia, bár az alapok most is hasonlóak.

Kedves és igen szemléletes animációt találtam a papírkészítés illusztrálására:

A papír egy olyan mesterséges anyag, amelyre írnak, rajzolnak, nyomtatnak, színeznek – vagy amelyet csomagolásra és formák megjelenítésére használnak. Természetes vagy mesterséges növényi anyagokból képzett rostok „nemezelésével”, majd összepréselésével készül, melyet a rendezetlen fizikai állapotban lévő elemi szálak súrlódási ereje és egy kémiai kötés, a hidrogénkötés tart össze. A papír tehát nem összetévesztendő a pergamennel, mely állati eredetű, pontosabban bőr anyagból készült, vékony hártya.

Alapanyaguk szerint két fajtát különböztetünk meg: természetes papír és szintetikus papír.

Összetétel szerint léteznek: fatartalmú, félfamentes és famentes papírok.

Négyzetméterenkénti tömegük szerinti csoportosításban: lágypapír, lemez és karton.

A természetes papír:

Ez a papírfajta nagyrészt növényi eredetű rövid rostokból áll, és e rostoknak a vizes szuszpenzióból való kiszűrése, összekuszálása, préselése, majd szárítása útján készül. A természetes papírt – viszonylag gyorsan lebomló anyag lévén – mindenütt környezetbarátnak tekintik.

Szintetikus papírok:

Mesterséges polimerekből, kőolajszármazékokból előállított óriásmolekulából készül, a hagyományos papírgyártástól csekély mértékben vagy néha teljes egészében eltérő módokon. Több fajta szerkezeti felépítése lehet. Külsőre a legtöbb fajtája alig különbözik a természetes papírtól, viszont szinte elszakíthatatlanok, nehezen gyűrődnek, vízhatlanok, és nem penészednek. Meleg hatására sem sárgulnak. Az olajos anyagok jól megtapadnak rajta, viszont sok esetben nehezen száradnak, és a vizes tinta összeszalad a felületén. Csak műanyagalapú ragasztó használható hozzá, de oldószerektől megduzzadhat. A természetes papírhoz hasonlóan éghető, de annál erősebben képes elektrosztatikusan feltöltődni.

Készülhetnek jelentős mennyiségű műszál belekeverése a rendes papírpépbe (ebben hasonlít a hagyományos papírgyártáshoz), levegőben összekevert műszálak összepréselése és összeolvasztása melegítéssel, vagy levegőben összekevert műszálak kötőanyagba mártásával, majd kiszűrésével és szárításával valamint a polimerhártyák bevonásával porózusos réteggel (mázzal) módokon.

Ma már léteznek különleges, a hagyományos papírokra csak nyomokban emlékeztető techanikailag ellenálló papírok. Bizonyos polimeralapú papírok nagy mechanikai igénybevételnek is ellenállnak, de az eddig gyártott legerősebb papírt grafénból készítette egy orosz-holland kutatócsoport.  Jellemző, hogy a mechanikailag erős papírokat sokszor nem nyomtatási célra készítik, sokkal inkább fóliaként alkalmazzák őket, technikai célokra, kompozitok készítéséhez, például a repülőgépiparban.

Mára a világ éves papírfelhasználása meghaladja a 350 millió tonnát. A gazdasági növekedés gyorsulásával, a nyomtatott sajtó és könyvkiadás visszaszorulása ellenére ez dinamikusan növekszik. Biológiai környezetünkre való hatását, bár nehéz szívvel, de most mellőzöm. Természetesen a legjelentősebb a csomagolóanyagként való felhasználás, de igen jelentős még mindig világszerte az oktatásban, higiéniában és nyilván a bürokráciában való felhasználás is.

A mi cégünk, a hazai igényekhez igazítva, e hatalmas szeletből csippent egy ici-pici morzsát. Ezt a tőlünk telhető legnagyobb profizmussal, megrendelőink, vásárlóink igényeihez igazítva tesszük.